Annyira szeretem a Karácsonyt, hogy nekem nem elég az a pár nap, amit kiosztottak neki. Nekem egy egész hónap kell! Ahhoz, hogy más is így érezzen, hoztam egy ötletet példának, ami nem kifejezetten karácsonyi, de kellőképp hangulatba hozhat.

A boltban, ahol dolgozom, sokféle textiliát lehet kapni. Az egyik kedvencemből vettem is, hogy díszpárnát készítsek. Annyira aranyos, SZARVASOS!!! :)

Összesen 1méter anyagot vettem, amiből 3db 40x40cm-es díszpárna huzat jön ki. Tépőzárral záródik, szóval az is kell hozzá, kb. 120cm.

Akkor vegyük sorra a lépéseket:

#1 Tehát a szarvasos anyag 100x140cm-es, ezért elharmadoljuk és kapunk 3db 100x46,6cm-es anyagot.

#2 Felhajtom az anyag széleit kétszer, 3cm-es felhajtást csinálok. Itt lesz majd a tépőzár.

#3 Most már varrhatunk is. A felhajtott rész belső peremét letűzöm a lehető legközelebb a széléhez.

#4 Ha mind a két szélét felhajtva megvarrtam, akkor egymásra lapolva összeillesztem a hajtásokat, úgy, hogy az anyag fonákját lássam. A vágott oldal részt fogom most letűzni 1-1,5cm szélesen.

#5 Következő lépésben ugyanezt a varrást megismételtem, azzal a különbséggel, hogy kifordítottam az anyagot és a színén varrtam meg. Ezt hívják FRANCIA VARRÁSNAK. Ezzel megerősítjük a varratot, nem bomlik ki egyhamar. :) Ja, nem csak azt a szélét varrtam, hanem egészen körbe, hogy egy plusz szélt képezzünk.

#6 Most jöhet a tépőzár! Ha vesztek tépőzárat, akkor elkülönítve fogják adni a szúrós és a puha részét, hogy ne gabalyodjon össze.

Igen, ez egy nagyon praktikus ötlet, tényleg érdemes szeparáltan tartani őket. Mikor próbálod szétszedni őket, és már a végére jutottál észreveszed, hogy ezek már megint összeakadtak az elején... khm.. ráadásul össze-vissza minden irányba! Na mindegy, varrjunk!

Kész a gépi varrás :)

#7 Aztán kézi pelenkaöltéssel kidíszítettem a párna szélét, mert maga az anyag mintájában is megtalálható ez a motívum, és nekem úgy teljes az összkép, ha még a szélét is kidíszítem. :)

Hát el is készültem! :) Ajándékba akartam adni ezeket a párnákat, de mint mondtam, nekem a Karácsony egy egész hónap. Még gyönyörködhetek benne egy kicsit, nem? :) Szóval még gondolkodom a dolgon, hogy ki legyen az a szeretetre méltó ember, akinek odaadom :D

Nehezen tudok megválni tőlük!

Mielőtt bárki rosszra gondolna, a cím nem elírás, ez az esemény neve volt.

Drága nővérem, a Brigi felkért, hogy segítsek nekik szombat este fényképezni, ahogy golfoznak a Március 15. téren. Kicsit nagyon aggódtam, hogy fog nekem menni, hisz nem vagyok profi fotós! De ők azt mondták, hogy biztosan jobb képeket fogok készíteni, mint amiket ők csinálnának telefonnal. Hááát, rendicsek. Vittem statívot is, hogy biztos ami biztos, legalább legyen már tartása!

Szóval íme a képek, amik szerintem egész jók lettek :) persze azért én barátja vagyok a photoshopnak, van egy pár manipulált kép is. Íme:

Ők voltak a RÉMES társaság :)

Mint azt tudjátok, nem tartozik a kedvenc színeim közé a pink. Viszont sokszor öröklök ilyen színű ruhákat, amikből viszont bátran merek átalakításokat kipróbálni! Ez az eset is egy ilyen volt. Nagymamámtól kaptam ezt a bizonyos pulcsit (az én mamim a legvagányabb, és szereti a lilát és a pinket), de talán kétszer volt rajtam azt hiszem, a három év alatt. Szóval gondoltam, hogy kipróbálok rajta valami újat, hátha úgy jobban megszeretem :D

Jó, talán nem lesz belőle extra fül, de mindenképpen le kellett vágni az ujját.

Aztán ahol levágtam, ott össze is kellett varrni.

Na, vajon mi lett belőle? :) hm?

Persze a levágott ujját sem pazaroljuk el! Azt is feldolgozzuk szépen.

Csini lábszár melegítő lett belőle. Felvarrtam néhány óriás gombot dísznek, mert úgy szeretem a gombokat! :)

Na jó, azért kellett a fekete magassarkú bokacsízmám, hogy teljes legyen a kép. Azt hiszem, hordani fogom a pink pulcsimat... akarom mondani szoknyámat ;)

Rád találtam

Mikor megismertelek, szólni sem tudtam.

Mégis, legbelül furcsa érzés fogott el,

testem apró kis motorja érted dobbant.

Miénk most itt egyedül, ez a lopott perc.

Tűzvörös hajad, úgy pihent a fejeden,

akár egy glória a legszebb angyalon.

Színe, mint napkelte megfesti egemet,

andalító kora reggeli hajnalon.

Ében barna pillantásod csábít engem.

Hosszú szempilláid kecsesen ringanak.

Hadd időzzek még, ebben a tekintetben!

Miénk most itt egyedül, ez a pillanat.

Hófehér a bőröd, tapintása selymes.

Ártatlan mosolyod, és a szemed tükre,

mi rejthet egy ilyen szép és tiszta lelket.

Kérlek, legyünk mi ketten eggyé örökre!

Az vagy nekem, mi betegnek az orvosság.

Az éhező embernek egy falat kenyér.

Olthatatlan szomorúságra boldogság.

Az eddig elveszett számára, a remény.

Endrődi Tamás Levente

Ezt a verset a férjem írta egy irodalmi pályázatra, amit egy kortárs verses kötetben fognak kiadni karácsonyra. Azért osztom meg itt a blogon, mert engem is meglepett a témaválasztása, eddig inkább a komor valóságról, a szürke hétköznapokról írt. Nem hittem volna, hogy ilyen mély érzelmeket is papírra tud vetni, mint amilyen a mi szerelmünk. Többször nevezett már pályázatokra, de ez a téma, ez a vers az amivel bejutott. Úgy tűnik, hogy nem csak az én szívemet olvasztotta meg, hanem a zsűriét is.  Egyik kolléganőmnek mutattam, azt mondta míg olvasta, hogy mellékelni kellene egy képet magamról. Aztán ahogy tovább olvasta kijavította magát, hogy nem is kell kép! Teljesen én vagyok a versben, ez úgy van leírva, ahogy vagyok.

Annyira meghatódtam! :')

Aztán annyira belejött a rólam szóló versekbe, hogy rögtön jött egyik a másik után. :) És erre 8 évet kellett várjak.